Main menu:

Adj számot (óévi igehirdetés)

dr. Pungur József (Kanada - Edmonton)

 

„…a te sáfárságodról!”

(Lukács ev. 16:2)

 ora4Év végén gyakran lehet üzletek ajtaján kiakasztva látni ezt a táblát: „Leltár miatt zárva”. A gazdasági élet rendjéhez tartozik, hogy időnként számba veszik: hogyan is állnak a dolgok? Csakugyan annyit árut adtak el a lezáruló évben, amennyit a könyvek mutatnak: nincs-e hiány áruban, vagy pénzben. Végül is mi a haszon?

Ám nem csak üzletemberek készítenek ilyenkor leltárt. Minden ember megáll, ha csak néhány percre is, hogy végigtekintsen az elmúlt éven, és számbavegye: mit hozott és mit vitt el? Sokan fájdalmasan búcsúznak az óévtől, mert elvesztettek valakit, akit nagyon szerettek. Arcok suhannak el előttünk, akikkel itt a földön többé már nem találkozunk.

Másoknak boldgoságot hozott az év. Sok apró ömömöt az egyiknek, több fizetést, új munkát, vagy új lakást. Volt, akiknek élete döntő fordulathoz érkezett: élettársat választottak, vagy gyermekük, unokájuk született. Szomorkodtunk, vagy örvendeztünk, esetleg mindkettő ízét – keresűt is, édest is – megkóstoltuk.

Nekünk, keresztyéneknek nem csak a haszon és a kár, a nyereség, az öröm és a bánat mérlegére kell tenni az életünket. Nekünk van egy különleges mérlegünk: mennyire bizonyultunk Isten gyermekének? Igen, erre a mérlegre kell rátennünk az életünket.

Meg kell kérdeznünk ezeket: Vajon bűneim közül egyet is hagytam-é el? Vagy éppen újakat szedtem föl? Tisztább lett-é az életem, ha csak egy árnyalattal is? Vagy jobban besározódott? Mennyi igehirdetést hallgattam az éven át? Vajon egy Ige megfogant-é bennem, vagy lepergett rólam, mint a falra hányt borsó? Vajon nőtt-é a hitem? Vagy az a kevés is elpárolgott, ami még volt? Volt-é bennem valami Isten irgalmas szeretetéből? Vagy csupán önszeretetemet hízlaltam tovább? Maradék szeretetem vajon mézes-mázos szavakban élt-é csupán? Vagy valami kevés belőle jótettekben is megvalósult? Vajon közelebb, vagy távolabb kerültem-é Istenhez és az emberekhez? Vagy éppen messzebbre? Hogyan sáfárkodtam azzal a kegyelemmel, amit naponként bőven kaptam Istentől a Krisztusért? Vagy észre sem vettem az isteni kegyelmet, mert természetesnek tartottam, hogy mindenem, amim van, az nekem kijárt? Az élet, s benne a munka, a kenyér, a szeretteim, a gondviselés, a betegségből való felgyógyulás, a szerencsétlenségből való kimenekedés, az életben való megmaradás – mindez, az én érdememből volt? Mindezen ajándékok mögött vajon megláttam-é az ajándékozó Isten kezét? Vagy elégedetlenséggel a szívemben tántorodok Istentől messzebbre, mint a világ fiai, vádolva Istent, Sorsot, Világot – hogy nekem csak ennyi, és nem több jutott?

Amikor magunk mögött hagyjuk az Óév kapuját, és az Újesztendő kapuján lépünk át, akkor cselekszünk helyesen, ha Isten előtti csendességben felkutatjuk, megbánjuk és elsíratjuk „hiányainkat”, és tudunk hálát adni a „haszonért”, amit Isten kegyelméből és jóvoltából kaptunk az elmúlt évben! Mindenképpen úgy induljunk az új évbe, hogy vonjuk le az elmúlt esztendő tapasztalatait! Úgy, ahogy egy régi énekünk mondja:

 

„…Engedd, hogy a múlt esztendőt

Min már vissza nem jövendőt,

Magamnak tükörül felvegyem;

A jót benne követhessem,

A rosszat elkerülhessem!”

(280 dicséret 6. verse)

 

dr. Pungur József

Írja le véleményét!

Be kell jelentkeznie véleménye beírásához.

A rovathoz tartozó bejegyzések