Main menu:

Keresés

Rovatok

Archivum

Bejelentkezés, regisztráció

Szeretsz-é engem?

János evangéliuma 21,15

saro-patti__forme-e-attrazione_g-smallA feltámadt Krisztus még negyven napig volt tanítványaival s annyit tudunk, hogy ez alatt tanította őket Isten országának dolgaira. Mondhatnánk, hogy a tizenegy tanítvány egy „Mesterkurzuson” vett részt. Nagy szükségük is volt erre, mert Jeruzsálemben Jézus halála után nem érezték biztonságban magukat. Féltek, hogy a Mester után majd ők, a tanítványai következnek. Megtapasztalták ugyan, hogy a keresztre feszített Jézus feltámadott, hiszen megjelent nekik. Ám azt is érezték, hogy a feltámadott Úr és közöttük valami nagy és áthidalhatatlan távolság van: e múlandó világ és Isten örök országának távolsága. Azt mondhatnánk, hogy minőségi távolság. Tudták, hogy ezzel a három éves boldog együttlétnek vége van, most már csak egyet tehetnek: visszatérni oda, ahonnan jöttek, a Galileai tengerhez. Vissza a mindennapi életbe a családhoz, a munkához, a kenyérkereséshez. Krisztus tudta, hogy odamennek, s hogy Ő is ott lesz.

1. Miután a tanítványok átestek egy csodálatos halászaton és az ebéden, Krisztus Péterhez hajolt és megkérdezte, hogy „szeretsz-é engem?” Háromszor egymásután kérdezte ezt az Úr. Mintegy feleletként arra, hogy Péter azon az éjszakán, amikor Jézust halálra ítélték Pilátus udvarán nem egyszer, hanem háromszor tagadta meg Mesterét. Péter háromszor felelt Krisztus kérdésére: „Igen, Uram, én szeretlek téged!” Ezzel ellensúlyozta és érvénytelenítette három tagadását.

Krisztus szeretetet kér. Elsősorban nem tiszteletet, imádatot, áldozatot, vagy éppen félelmet – hanem szeretetet. Krisztus igazában véve a Tízparancsolat  korábban adott summáját, azt hogy: „szeresd az Istent…és szeresd a felebarátodat” idevonatkozó részét kérdezte, de a feltámadott Krisztus személyében mindkettőt egyszerre: Őt, mint embert és mint Istent szeretni!

A keresztyénség igazában véve a szeretet vallása! Az összes volt és létező vallások közül egyedül! Minden más vallás valamiképpen törvény-vallás, azaz követeli alapvető törvényei, hitételei és pontosan körülírt ceremóniái megtartását, gyakorlását.

2. Miért szeretetet kér Krisztus Pétertől, s tegyük hozzá magunkat, mai követőitől? Azért, mert Isten a maga lényegét tekintve mindenekelőtt szeretet! (I. János 4:16).  Mivel Isten szeretet, ebből következik, hogy szeretetének tárgyat keres, hogy legyen kit, mit szeretni, amin megmutathatja szeretetét. A szeretet mindaddig immanens, nem élő és rejtett, amíg ki nem fejezi önmagát. A világ legmélyebb oka az, hogy Isten ebben szeretetének teremetett tárgyat, amin megmutathatja, demonstrálhatja s bizonyíthatja szeretetét.  Emberi életünknek és világunknak legmélyebb oka Isten szeretete.  Isten világot és embert teremtett, hogy szeretetének tárgya legyen.

Gondoljuk meg, csak egyetlen egzisztencia van, ami szükséges létező, minden más, benne magunk is, csak esetleges egzisztenciák vagyunk – Isten szeretetének függvényei! Aki kiszakítja magát ebből, az az estlegesség negatív oldala: a fölöslegesség kategóriájába hull. Az elszakított kötelék miatt lesz az ilyen útját elvesztett és nem találó, mindentől, sőt önmagától is elidegenedett, mindent értelmetlennek találó,  céltalan, kaotikus, nyugtalan és halálos félelmektől kínzott egzisztenciává. Teológiailag már e földi egzisztencia idején is az ember a pokol útján lefelé hulló – azaz önmagát megsemmisítő egzisztenciává lett.

Az az esetleges egzisztenciát élő lény, amely megtalálja és megtartja az egyetlen szükséges egzisztenciához – teológiailag: Istenhez – való kapcsolatát, az pedig az esetlegesség pozitív kategóriájába jut, azaz e kapcsolat révén természetesen és feltétlenül részesül az egyetlen szükséges egzisztencia attribútumaiban, mindenekelőtt a szükségesen létezésében – teológiailag: Isten örökkévalóságában.

3. Ámde hogyan születhet bennünk szeretet Isten iránt, Akit nem látunk, azaz nincs jelen e világban, mint egy személy, vagy mint egy tárgy, mint egy objektum? A megoldás Krisztusban, az ember és Isten közti Mediátorban – Közvetítőben van. Ő mondta volt: „Aki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9).  Istennek irántunk való szeretete leginkább a kereszten függő, miattunk, értünk szenvedő és meghaló Krisztusban tetszik meg. Itt a Fiúban az Atya szenved! – tanították a „patripassionalista” teológusok, s mennyire igazuk van!  Péter Abelad (1079-1142), a középkor nagy teológusa tanította a Sorbonni Egyetemen, hogy csak az értünk való szeretetből a kereszten szenvedő Krisztus látványa ébreszthet viszont szeretetet az Atya Isten iránt, Aki Fiát szeretetből értünk adta, hogy megmentsen. Ezzel a Szentlélek helyreállítja a bűn miatt megszakadt kapcsolatunkat Istennel – más szóval: mi, az esetleges egzisztenciák így kötődhetünk vissza az egyetlen szükséges egzisztenciához: Istenhez!

Aki megtalálta Istent – az találta meg önmagát, feladatát, élete értelmét és jövőjét!

Dr. Pungur József

Írja le véleményét!

Be kell jelentkeznie véleménye beírásához.

A rovathoz tartozó bejegyzések