Main menu:

Keresés

Rovatok

Archivum

Bejelentkezés, regisztráció

Húsvéti ajándék (ünnepi igehirdetés)

„Én vagyok a feltámadás és az élet!” (János evangéliuma 11,25)
feltamadasAz életben csak egy biztos dolog van – szokták mondani – és ez a halál! A bölcső előrevetíti a koporsó árnyékát. Aki erre az életre született, alapjában véve a halálra született. Aki megérkezett erre a világra, egyszer bizonyosan búcsút is kell vennie és el kell távoznia erről a világról. A halálnak ez az állandó jelenvalósága az, ami megrontja az ember arasznyi életét. Félelmeink mélyén – halálfélelem van. Ez belevegyül örömünkbe és megrontja azt, beleront békénkbe és elűzi azt, mint fekete árny jelen van mindig, ha süt felettünk a nap ez elhomályosítja. Az ember alapjában véve mindent azért tesz, hogy elhessegesse a halál sötét gondolatát. Hogy feledjen – dúsan rakott asztalok mellé ül, habzsol a csordultig telt mámor poharából. Éjt nappallá téve dolgozik, hajtja magát, vagy nyugtalanul messze földeket barangol be. Mindezt azért teszi, hogy új benyomások és célok elnyomják a sötét gondolatokat. Az örök ember így kiált fel Madách Ádámjával: „Csak az a vég, csak azt tudnám feledni!”
A félelem, rettegés és kétségbeesés világában élő ember mellé odaáll a Feltámadott Krisztus és csendesen azt mondja: Ne fé1j! – „Én vagyok a feltámadás és az élet”. Húsvét értelmét, isteni ajándékát ebben a krisztusi Igében ragadhatjuk meg. Húsvéti ünneplésünk központja és szíve a kereszten meghalt megváltó Jézus Krisztus feltámadása. Ez az, ami igazán fontos Húsvétban. Minden más mellékes, járulékos és ezért nélkülözhető.
A mindenkori természeti ember –, így a modern ember is viszont mindent megtesz, csak a Krisztus feltámadásáról ne kelljen hallania. Ezért kerültek előtérbe a vendégeskedések, ajándékozások, locsolkodások és a nagy lakmározások.
Amikor a feltámadásáról esik szó, a modern ember mindjárt ellenvetéseit emlegeti: „Kizárt dolog, hogy az alkotóelemeire porlott halott test újra életre keljen, s ott folytassa, ahol abbahagyta”. Elfelejtik, hogy Krisztus feltámadott teste ugyanaz volt, amely meghalt – és mégis minőségileg más, hiszen megjelent a tanítványai között egy bezárt lakásban. A kétkedő Tamásnak újra megjelent s az érinthette az élő testén meglévő sebek helyét!
Elfelejtik sokan, hogy a feltámadás is olyan titok, mint a születés. Ki tudja igazában, mi is történik, milyen titkos folyamatok játszódnak le az anyaméh homályában, ahol egy emberi élet formálódik, készül és minden szempontból felkészül a születés utáni emberi életre? Miként és hogyan és miért? Ó, ezek mind titkok – Isten teremtő munkájának titkai. És mégis – nincs természetesebb dolog a születésnél! Ehhez hasonlatos titok a feltámadás is. Emberi értelmünk elégtelen ennek titkai megfejésére. Mégis el lehet fogadni boldog hittel! Hiszen az mondja ezt, aki általment a halálon és immár örökkön él!
Meg kell értsük azt is, hogy a feltámadott Krisztus az Élet! Az emberi élet egyik titka az, hogy személyhez kötött. A mostani földi életünk a mi személyünkhöz van kötve. Személyektől – a szüleinktől örököltük az életet. Ebbe a logikai sorba illik bele, hogy a tökéletes élet, azaz az örökélet, egy személyhez: Krisztushoz van kötve. Ezért Ő a „második Ádám” – mondja a Biblia, azaz a tökéletes ember, akitől az ember újjá születhet! Ez azt jelenti, hogy aki a teljes, tökéletes, örökéletet keresi, az Krisztusnál kell, hogy keresse.
Ezért nincs fontosabb dolgunk, mint közelebb kerülni Krisztushoz, közösségbe kerülni vele, „beléoltatni”. Ez a születés nem testtől, hanem Lélektől való születés. Mivel a Lélek gondolatban jár – Krisztustól születni, újjászületni azt jelenti, hogy örömmel befogadjuk az Ő gondolatait, Igéit, lelkét mert azok tiszták, szentek, Istentől származtak, s amely gondolatainkat, lelkünket, személyiségünket változtatja-szüli újjá. Ekképpen kerülünk Vele mindennapi élő kapcsolatba, s Vele ily módon lelki közösségben élük. Fontos ez azért – mert csak ezeknek lesz része az isteni életben!
Következésképpen a hitetlen ember csupán élő halott – lény egyre fogyó élettel, mely egy napon a halálban eltűnik. A hívő ember ugyan belehull a halálba, de keresztül megy azon, mert részesül Ura feltámadott életében. Hiszen azt ígérte, akarja, hogy „ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (János ev. 14,5).
Egyház azért van, hogy legyen hol ezt az örökéletet megtalálni. Templomba ezért kell járni, s nem másért. Ezért kell egy gyülekezethez tartozni, ahol Isten Igéi hangzanak fel, mely újjászül, hívő emberré tesz, aki érzi, hogy az örökélet már a földön az övé lett.
Húsvét döntés elé állít: Kinek az eljegyzettje vagy? A Halálé vagy az Életé?
Húsvét nagy ajándéka – túl minden emberi ajándékon – az, hogy lehetünk az Élet, az örökélet eljegyzettjei!

Dr. Pungur József

Írja le véleményét!

Be kell jelentkeznie véleménye beírásához.

A rovathoz tartozó bejegyzések