Main menu:

Keresés

Rovatok

Archivum

Bejelentkezés, regisztráció

A felemelt Krisztus (nagyheti igehirdetés)

„Én, ha felemeltettem e földről mindeneket magamhoz vonzok. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia” (János ev.12,32-33)
nagyhet1Nagypénteken mi is lélekben a golgotai kereszt köré gyűlünk, s látjuk a miattunk, helyettünk és érettünk szenvedő és meghaló Megváltó Urunkat. Valahogy úgy, amint azt nagy festőnk, Munkácsy Mihály festette meg Jézus Krisztus szenvedéstörténetét és kereszthalálát a világhírű nagyméretű tablóin, a Trilógiában, melynek címei: Krisztus Pilátus előtt, Ecce homo (Íme, az ember) és a Golgota. Keresztyén vallásunk központja, szíve és misztériuma az önmagát önként az emberiség bűnéért váltságul adó Megváltó Úr Jézus. Ő mondta, hogy azért jött „Az embernek Fia, hogy adja az Ő életét váltságul sokakért” (Máté 20,28). Ha nincs golgotai kereszt – nincs keresztyénség. Ha nincs bűnbocsánat, visszafogadtatás, helyreállíttatás – nincs örökélet, nincs remény, s nincs értelme a földi létnek. Akkor bűneinkben halunk meg, s vettetünk pokolra – az Isten nélküliség távoli állapotába!
Nézzük meg a kereszt jelentőségét úgy, ahogyan azt Jézus látta és értelmezte.
Alapigénkben Jézus mondja: „Ha felemeltetem a földről” – értve ez alatt keresztre feszítését.
Jézus földi életében kétirányú vonal figyelhető meg. Az egyik a lefelé irányuló – sátáni vonal. Ez Krisztus-ellenes tendenciákban, magatartásban, cselekedetekben és eseményekben valósult meg. Elhallgattatni, elnyomni, befeketíteni, kisiklatni Őt – egyszóval kiiktatni Krisztust az emberi életből, az emberi tudatból és lélekből – a világból. Alig születik meg, Heródes király már halálra keresi. Folytatódik ez a negyvennapos megkísérésének idején, amikor ha enged a kísértésnek a Sátán mindent Neki adott volna –, de nem lehetett volna az emberiség Megváltója. Amint Krisztus követőnek tábora nőtt, úgy nőtt ellenségeinek eltökéltsége Krisztus hiteltelenné tételére, elhallgattatására, majd fizikai megsemmisítésére. Ezért állt végül a kereszt, s rajta a megfeszített Krisztus. Krisztus tudatában volt a kereszten való felemeltetésével, hiszen háromszor is megjelentette halálát. S amikor a keresztfán kilehelte lelkét – ellenségei úgy vélték, hogy egyszer s mindenkorra végeztek Krisztussal!
Ez a lefele húzó sátáni vonal Krisztust illetően, azóta is jelen van immár 2000 éve követőinek, az egyháznak életében. Az első három évszázad a keresztyénség üldözésének kegyetlen ideje volt. A római birodalom császárai miden eszközt bevetettek a terjedő keresztyénség megfékezésére, kiiktatására és megsemmisítésére, amely üldözés csak 312-ben, Nagy Konstantin császár ediktumával ért véget, s majd a keresztyénség elfogadott, azaz szabadon gyakorolható vallássá lett.
Amikor az egyház államvallássá lett, megindult az intézményesedésnek útján, amely lassan megcsontosodáshoz vezetett s fokozatosan kiszorult belőle az életet adó Lélek. A megújulási mozgalmak közül a szerzetesekké még az egyházon belül maradt, de Husz János már máglyán égett el, s Luther Márton reformációja már egyházszakadáshoz vezetett. A racionalista és empiricista filozófiák után a francia forradalommal (1789) kezdődött a modern kor keresztyénüldözése, mely csúcsait a 20. századi kommunista kormányok alatt érte el. Korunk is bővelkedik keresztyénellenes ideológiákkal, pártokkal és szervezetekkel és harcos ateizmussal. Korunk uralkodó filozófiája a kozmopolitizmus, cinizmus és hedonizmus ateista beállítottságú, liberális, szociáldemokrata szélsőbaloldali pártok mind vallásellenesek. Mindehhez jön még a keresztyéni talajon meggyökeredzett és terjeszkedő régi és új vallások, melyek korunkat egy új szinkretizmussal züllesztik, aláásva keresztyén talajon magát a keresztyénséget. Egy hanyatló civilizáció biztos jele a szinkretizmus megjelenése.
A másik, a Krisztust felfelé emelő isteni vonal szintén jelen van életében. Alig ölt testet, születik meg, angyal jelenti be az Ég minősítését: „Született néktek a Megtartó” (Lukács 2,11). Megkeresztelkedésekor egy égi szózat minősíti Krisztust: „Te vagy az én szerelmes Fiam” (Márk 1,11). Színelváltozásakor egy második égi szózatban az Atya erősíti meg Krisztus pozícióját: „Ez az én szerelmes Fiam, őt hallgassátok” (Márk 9,7). Virágvasárnapon a jeruzsálemi ünnepélyes bevonulásával Jézus maga nyilvánítja ki messiási uralmát (Lukács 21,7-11). Krisztus kereszten való felemeltetése az első lépcsőfoka menny felé ívelésének, melynek zenitje húsvéti feltámadása, és messiási küldetésének beteljesülése, dicsőséges mennybementele!
2. Krisztus kereszten való felemeltetése azért is fontos fordulópont életében, mert innen kezdődött jóslatának beteljesülése, hogy t.i. „Mindeneket magamhoz vonzok!” Emeljük ki ebből most Krisztus vonzó erejét.
Mi a kereszt vonzó ereje? A rajta függő élet: Jézus Krisztus. Bár a kereszt, mint kivégzőeszköz félelmet gerjesztő és ezért taszító. Tapasztaltuk, hogy nemcsak dolgok lehetnek taszítók, hanem személyiségek is, akik mellett kényelmetlenül érezzük magunkat. Talán nem is fogalmazódik meg, hogy miért. Egyszerűen valami megfoghatatlan feszültség alá kerülünk közelükben, s mihamarabb távozni kívánunk mellőlük. Ám a kereszten függő Krisztus vonzó erejű, ami semlegesíti és legyőzi a kereszt taszító erejét. Vannak vonzó személyiségek is, akiknek közelébe jó lenni. Talán meg sem fogalmazódik, hogy miért: egyszerűen jó ott lenni, ezért vonzódunk feléjük, örülünk, hogy velük, mellettük lehetünk. A titka ennek az, hogy minden személyiségnek van valami láthatatlan kisugárzása, valamiféle aurája. Ez a személyiség legmélyéből kisugárzó mágikus erő, ami az egyiknél taszító, a másiknál pedig vonzó erejű.
Krisztus vonzó erejének titka az, hogy belőle végtelen megértés, szánalom, irgalom, segíteni akarás és szeretet árad az emberek felé. Krisztus nem elítélő módon közeledett a nyomorúságában vergődő emberhez; nem hányta szemére bűneit, s nem kárörvendezett, hogy „ugye most jól megjártad!” Hanem együttérző szomorúsággal és szánalommal, s azt kereste, hogy miben és hogyan tudna segíteni. És mindig segített; kinek tanáccsal, kinek gyógyítással, kinek bűnbocsánattal. Egész szolgálata az ember iránti igaz szeretetből fakadt, amely az irgalmasság cselekedeteiben nyilvánult meg. A kereszten vállalt halála az emberiség megváltását valósította meg.
Krisztus azért vonz ma is, mert a keresztfán való halála megváltó halál volt! A Te bűneidért is Krisztus a keresztfán szenvedett és meghalt, hogy Te teljes bűnbocsánatot kapjál Istentől, s a nagy lehetőséget, hogy ezután Istennel és Istennek élj! Aki megérti a maga mélységben Krisztusnak ezt az érette való szeretetét, ez gerjeszthet viszontszeretet Őiránta és a Vele való életre – tanította Péter Abealard, a középkor nagy gondolkodója, a Sorbonne egyetem tanára. A hit, amellyel ezt elfogadod egyszerűen annyit jelent, hogy elfogadod azt, hogy Isten elfogadott Téged Krisztusnak a keresztfán hozott helyettes áldozatáért! – vallotta Paul Tillich a múlt század kiemelkedő teológusa. Aki erre a szeretetből fakadó hitre jutott, az átesett léte legnagyobb fordulatán – a megtérésen! Eddig Istentől menekült, mostantól fogva a krisztusi úton Isten felé közeleg, már itt a földön Isten országa, a menny felé tart!
Jézus Krisztus ma is a történelem egyik legvonzóbb személyisége – vajon magához vonzott-e Téged?
3. Beszéljünk arról is, hogy Krisztus vonzó ereje „mindeneket” magához von.
Az evangéliumokból azt látjuk, hogy Jézus messiási szolgálatának rövid három esztendejében tódult hozzá a nép. Betegek, vakok, csonkák-bonkák, gutaütöttek, ördöngősök és zavarodott lelkű, elméjű és halálon levők keresték és találtak Nála gyógyulást. A zsinagógafő Jairus leánykáját a halottas ágyáról hívta vissza az életbe, a naini ifjút már temetni vitték, amikor feltámasztotta, Lázárt kihívta sírjából, amelyben már három napja holtan feküdt. Egyszer négyezer, majd ötezer hallgatta szavát, máskor a tömeg miatt csónakban állva prédikált. Volt, amikor el akarták ragadni és királlyá tenni! Jeruzsálemi bevonulásakor a nép, mint fejedelmet fogadta: virágesővel és hozsannával.
Tizenkét tanítványának csak egy szót szólt: kövess! – s akkora volt Krisztus vonzása, hogy azok tétovázás nélkül követték: halászok, vámszedők és zélóták. Ezek körül volt a változatos életútból jött hetven titkos tanítvány. Majd a jeruzsálemi háromezer Pünkösdkor, az őskeresztyén egyház megalapítói. Aztán az apostolok térítő munkája nyomán alakultak meg keresztyén közösségek a nagy római birodalomban. A rettenetes üldözések ellenére is egyre nőtt és erősödött az egyház, míglen a dekadens és széteső római birodalom romjain felépült az a keresztyén civilizáció, melynek örökösei mi vagyunk. Igaz, hogy keresztyénségünknek korunkban megújulásra van szüksége, amiért imádkoznunk és dolgoznunk kell, és felmutatnunk megtért életünket!
A feltámadott és megdicsőült Krisztus pedig mindenki mellett ott tud lenni, aki Őt hívja, kéri, vagy vágyik mellette lenni. Hiszen Ő ezt megteheti, mert osztozott Isten ubiquitásában – mindenütt jelenvalóságában, amint azt a régi teológusok tanították. Így van jelen egyházában kétezer év óta az Igében, a szentségekben a Szentlélek által. S így jár övéivel, elkísérve őket a göröngyös földi úton az örök haza – a menny felé! Boldog az az ember, akivel Krisztus jár! Ilyen vagy-e Te?
A brazíliai Rio de Janeiro város fölött egy hegytetőn áll Jézus Krisztus hatalmas szobra, két kezét hívogatva tárja ki a világ felé. A világ vagy megindul Felé s igazabban lesz követője mind valaha is volt – vagy nem lesz többé!

Edmonton, 2015 Nagyhét

Dr. Pungur József

Írja le véleményét!

Be kell jelentkeznie véleménye beírásához.

A rovathoz tartozó bejegyzések