A teljes ajándék (pünkösdi igehirdetés)
Lukácsiné dr. Kádár Éva (Florida – Amerikai Egyesült Államok)
Ige: Apcs. 2,1-21
„A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.” (Róma 5,5)
Szép emlékeim között őrzöm a Niagara vízesés meglátogatását. Egyik alkalommal erdélyi püspök-helyettes vendégünket vittük oda Clevelandból. Majd egy közeli étteremben találkoztunk az amerikai magyar püspökkel, aki segéd- lelkészét is hozta magával. Annyi beszélnivalónk volt, hogy észre sem vettük: záróra lett. A pincérek türelmesen vártak. Sőt, asztalunkhoz jött a tulajdonos és megkérdezte, hogy melyik országból vagyunk, mert a nyelvünkre sehogy sem tud ráismerni, pedig ő már megfordult néhány országban és beszél is több nyelven. Elmondtuk sorban. Vendégünk, Attila Nagyváradról jött, azaz Romániából. Zoltán püspökünk elmondta, hogy ő Ohio-ban él, de Szlovákiából való. A fiatal lelkész Zentáról, az akkori Jugoszláviából származott. Mi pedig magyarországiak voltunk. Az étterem tulajdonosa kérdően nézett ránk. Románia, Szlovákia, Jugoszlávia és Magyaroszág: és milyen nyelven értik meg egymást? Erre egyszerre válaszoltuk: hát magyarul! Még egy óráig ott kellett maradnunk, mert az ember mindenképpen meg akarta érteni ezt a szomorú „csodát” – melyet immár 92 éve tanulgatunk, s melynek megértése nehéz. Az elválasztó határok felett van a közös nyelv, mely összetartja népünket. Épp így, egy közös nyelv tart szövetségben a Szentháromság Istennel és az Ő szentjeivel, ezen belül a 45 országba szakadt magyar hívőkkel, s a határon belül megvalósulhat a családok, barátok és gyülekezetek közössége: ha Isten Lelke teremti az egységet.
Kelt: május 16th, 2012 rovat: igehirdetések, ünnepek.
Szóljon hozzá!
Áldott Istenünk, sokszor azonosultunk életünk során Jézus tanítványaival, akik mennybemenetele után árvák és elhagyatottak maradtak. Ebben az árvaságban ők is elbizonytalanodtak, megteltek félelemmel, mint a járni nem tudó béna, ha elveszik mankóit.
Alszik a szívben lángod, szeretet,
Még negyven napig volt tanítványaival a feltámadott Jézus Krisztus. Eső dolga volt összegyűjteni a halála hírére szétfutott tanítványait a Galileai tónál, és tanította nekik az Isten országára tartozó dolgokat. (Ap. Csel. 1,3). E nélkül a negyven napos extra kurzus nélkül, aligha alakult volna meg az első keresztény egyház Jeruzsálemben Pünkösdkor, az „Ötvenes ünnepen”, alig tíz nappal a kurzus befejezése és az Úr mennybemenetele után. Alig ha indulhattak volna missziói útra tanítványai a szélrózsa minden irányába megtéríteni a világot és megvetni az alapjait a felépülő világegyháznak.
Tanítványúton: Tört reménnyel,
Az anyák halhatatlanok.
Olykor hasznos dolog tudatosan ellenőriznünk a megtett utat, valamint az elénk tárulkozó kilátást. A honnan-merre, a miként-hogyan, a kudarc-siker, a múlt és jövő tapasztalatai és tervei között jó felismerni az eligazító bizonyosságot, a megnyugtató döntést. 
A rémülést bánat követte,
Édesatyánk, jó Istenünk!